Az alábbiakban Steve írása következik arról, hogy véleménye szerint miért tart ott hazánk mezőgazdasága, ahol jelenleg van….
Az Írást a kommentek közül emeltem ki, mert igen tanulságos. Íme:
Mindenért talán nem az EU a felelős. Főleg Magyarország nem igen panaszkodhat, hiszen nettó haszonélvezője a szervezethez való tartozással. Egyébként is hajlamosak vagyunk mi magyarok siránkozni, másokat hibáztatni ahelyett, hogy a saját portánkon sepregetnénk. A 2004-es csatlakozásunk előtt 7 év felkészülési idő állt a rendelkezésre. Ezen időszak alatt – időrendben visszafelé – 2 évig a Medgyessy-kormány, 4 évig az (I.) Orbán-kormány és 1 évig a Horn-kormány regnált. A felsorolt kormányok feladata lett volna felkészíteni az országot a csatlakozásra, az azt követő időszakra, mire is kell majd számítani. Megnyíló, határok nélküli piacra. A lehetőségek, a hátrányok, stb. Min kell erősíteni, mi az a dolog, amit el kell hagyni. Felmérni az uniós ellenfeleket, a piaci szereplőket, a versenytársakat. Kik azok, akik dömping termékeket zúdíthatnak az országra. Sorolhatnám talán az éjszakába. Egyik legnagyobb hibának tartom Torgyán doktor rászabadítását a mezőgazdaságra. Attól, hogy valaki kisgazda, még nem lesz gazda. Ez annál is szomorú, hogy már az Antal-kormány idejében megismerhették. A jól szervezett nyugati mezőgazdaság szabadult rá a felszabdalt, felkészületlen, szervezetlen agráriumra. Sok apró birtokrendszer, agy inkább csak földnyelvek, vagy ha jobban tetszik nadrágszíj-parcellák, vagy épp nagyobb összefüggő területek csak hát osztatlan közös tulajdonban, azt meg talán mindenki ismeri: közös lónak ... Itt jön egy kényes pont. Nagybirtok rendszer ? Ez most is van, csak legfeljebb kevesen tudnak róla. Kezdetben néhány ember kufárkodott a földekkel, és lassan egész szép birtokrendszert kufárkodtak össze. Nem olyan emberek, akik művelik a földet. Megfigyelhető, az országgyűlés politikusai is egyre több földterületet birtokolnak, nehezen elképzelhető, hogy az ország ügyes-bajos dolgai mellett mennének kapálni. Ez egyszerű befektetés. Naiv az, aki azt gondolja, hogy a földvásárlási moratórium valami hazafias cselekedetből hosszabbítatták meg. Sokáig úgy sem megy.
Ezzel bizonyára nem mondunk újat, hiszen az abonyi kézilabdás hölgyek meneteléséről már sokszor beszámoltunk Önöknek és szinte minden felnőtt mérkőzés a mieink győzelmével zárult. Most azonban ennél egy „ picit „ többről van szó, hiszen az ABONETT felnőtt lányai Újkígyóson játszottak ma és mivel ezt a meccset is hozták, megnyerték az NB II-es bajnokság alapszakaszát. A sors igazságtalan a lányokhoz, hiszen ilyenkor tavaly már az aranyérmet akasztották volna a nyakukba, de ebben az évben először másképp rendezték meg a bajnokságot és még számos csata vár rájuk. Ez az úgynevezett rájátszás lesz. A mostani győzelemmel, a többiek hátralévő meccseitől függően 5 vagy 6 pont előnye lesz az ABONETT-nek.
Abony város önkormányzatának sikertörténete is lehetett volna az új egészségügyi centrum építése, de a körülötte húzódó herce- hurca miatt éppen erről híresült el a település. Most a finisben vannak, de még nem érkezett meg a pénz az önkormányzat számlájára, legalábbis a www.nfu.hu hivatalos pályázatos oldal vonatkozó tájékoztatása szerint. Összesen 436.821.915 forintot nyertek el a célra, eddig 245.704.862 forintot utaltak át a helyi számlára. Még 191.117.053 forintot várnak az állami büdzséből, az elszámolást követően. Az egészségügyi központot még tavaly átadták, januártól birtokba is vehette azt a lakosság.
Íme egy mesebeli kép, mely festmény is lehetne! Abonyban készült, Zsolt fotózta, aki ceglédi. Még sok csodás képe látható a fotómegosztó portálon. Reméljük, az abonyi tavaszt is megfényképezi majd nekünk! Üdvözlettel: Lőrinczy Veronika, főszerkesztő
Nem mondunk azzal semmi újat, hogy egyre több a lelki beteg, és szerencsére az olyan páciens is, aki nem ódzkodik attól, hogy szakértői segítséget kérjen. De azzal már sokkal inkább, hogy a pszichológusoknak sincs aranyéletünk, legalábbis, ami a megélhetésüket illeti. Ennek ellenére évek óta töretlen a pszichológus képzés népszerűsége
"Csak mítosz, hogy pszichológusként sokat lehet keresni, ha mögé nézünk kicsit a dolgoknak, máris kiderül, hogy nem is annyira vonzó a megkereshető összeg; évekig tart, amíg az ember egyáltalán visszakeresi azt a pénzt, amit a képzésére fordított" – szögezi le rögtön az elején Szajcz Ágnes klinikai szakpszichológus megkeresésünkkor. A felvételi statisztikák azonban nem arról árulkodnak, hogy az érdeklődők visszariadnának a pálya kihívásaitól. A pszichológus képzés évek óta az egyik legnépszerűbb bölcsész szak.
Elképesztő kép
Az itt látható fényképet kedves Olvasónk Skóciában készítette a közelmúltban. Még mondja valaki, hogy skótok a skótok! Nos, nem fogják elhinni, hogy a felvételen mi is látható…. Kérem szépen ez nem más, mint egy buszmegálló. Egy mezei várakozóhely utasok részére. A képen jól látszik, hogy minden kényelemmel felszerelve várja az utazóközönséget az alkalmatosság. Puha fotel, gyermeknek plüssállatka. Telefon, mely bárkinek rendelkezésére áll, használható. Számítógép monitorral és minden extrával. Televízió, sok- sok csatornával! Sőt, ha megéheztél a nagy várakozásban, akkor javasolnám, hogy fogyassz a kosárkából friss gyümölcsöt.
Eső után köpönyegnek érzem azt, hogy vizsgálódik a drága cukor miatt az illetékes minisztérium. Mint olyan sok más ágazatot, ezt is sikerült a rendszerváltást követő években taccsra tenni. Privatizálták, olcsón megvették, lelakták majd bezárták. A gyárat. A konkurensek. Sajnos az történt Szolnokon is, ahol már a volt cukorgyár kéményét is felrobbantották. Tehát esély sincs a visszaállásra. Én még emlékszem, amikor Szolnokra jártam dolgozni és cukorrépa szezonban az előttem haladó nagy teherautókat szidtam, mert a répák mannaként hullottak alá és majdnem rám. Bár visszatérnének azok a szép idők. Én ezt is kibírnám. Ha lenne olcsó cukrunk, iparunk és ilyesmink. Íme a napi aktuális cikk cukorügyben:
Üzenet íráshoz jelentkezz be! Előzmények