Az alábbiakban Steve írása következik arról, hogy véleménye szerint miért tart ott hazánk mezőgazdasága, ahol jelenleg van….

 Az Írást a kommentek közül emeltem ki, mert igen tanulságos. Íme:

Mindenért talán nem az EU a felelős. Főleg Magyarország nem igen panaszkodhat, hiszen nettó haszonélvezője a szervezethez való tartozással. Egyébként is hajlamosak vagyunk mi magyarok siránkozni, másokat hibáztatni ahelyett, hogy a saját portánkon sepregetnénk. A 2004-es csatlakozásunk előtt 7 év felkészülési idő állt a rendelkezésre. Ezen időszak alatt – időrendben visszafelé – 2 évig a Medgyessy-kormány, 4 évig az (I.) Orbán-kormány és 1 évig a Horn-kormány regnált. A felsorolt kormányok feladata lett volna felkészíteni az országot a csatlakozásra, az azt követő időszakra, mire is kell majd számítani. Megnyíló, határok nélküli piacra. A lehetőségek, a hátrányok, stb. Min kell erősíteni, mi az a dolog, amit el kell hagyni. Felmérni az uniós ellenfeleket, a piaci szereplőket, a versenytársakat. Kik azok, akik dömping termékeket zúdíthatnak az országra. Sorolhatnám talán az éjszakába. Egyik legnagyobb hibának tartom Torgyán doktor rászabadítását a mezőgazdaságra. Attól, hogy valaki kisgazda, még nem lesz gazda. Ez annál is szomorú, hogy már az Antal-kormány idejében megismerhették. A jól szervezett nyugati mezőgazdaság szabadult rá a felszabdalt, felkészületlen, szervezetlen agráriumra. Sok apró birtokrendszer, agy inkább csak földnyelvek, vagy ha jobban tetszik nadrágszíj-parcellák, vagy épp nagyobb összefüggő területek csak hát osztatlan közös tulajdonban, azt meg talán mindenki ismeri: közös lónak ... Itt jön egy kényes pont. Nagybirtok rendszer ? Ez most is van, csak legfeljebb kevesen tudnak róla. Kezdetben néhány ember kufárkodott a földekkel, és lassan egész szép birtokrendszert kufárkodtak össze. Nem olyan emberek, akik művelik a földet. Megfigyelhető, az országgyűlés politikusai is egyre több földterületet birtokolnak, nehezen elképzelhető, hogy az ország ügyes-bajos dolgai mellett mennének kapálni. Ez egyszerű befektetés. Naiv az, aki azt gondolja, hogy a földvásárlási moratórium valami hazafias cselekedetből hosszabbítatták meg. Sokáig úgy sem megy.

Másrészt a kaotikus a mezőgazdaság önmagában. Évek vagy inkább évtizedek mentek el úgy, hogy a kormányok nem voltak tisztában, hogy ki mit és mekkora területen termel. Ezért fordult elő, hogy hol hiány volt valamiből, hol túltermelés. Ráadásul akármi is történt a támogatásért, a kompenzációért mentek, tüntettek, demonstráltak. Olyannyira nem volt megálmodott stratégia, hogy hol tejet öntögettek az ország háza előtt, hol fizettek a tejelő tehenek levágására, majd azért adtak támogatást, hogy beállítsák azokat. Ehhez az eszement állapotra persze a termelők is rápakoltak. Simán szerződést szegtek csak azért, mert akkor rosszabb volt a termés így a hosszú távú szerződésben meghatározott felvásárlási ár alacsonyabb volt a piaci árnál, majd a következő év hihetetlen termésátlagot hozott és akkor jött a panaszáradat, hogy a piaci ár a bánya béka segge alatt van. Sőt ezt megtetézhetjük azzal, hogy a termelők, mint ahogy az elmúlt időszakban oly' sokszor láthattuk más területeken is, nem tudnak összefogni. Hollandiában 3 vagy 4 szövetkezet fogja össze a termelőket, így állnak szembe a multikkal. Tehát ez nem csak nálunk probléma. Szövetkezetek – nálunk ez a szó szinte olyan szitokszónak számít, mint a liberalizmus – ez utóbbi jelentésével vajmi kevés ember van tisztában. Tehát itt vannak a kistermelők, őstermelők, a háztáji termelők, meg a tudom is én milyen termelők, a kicsiny földükkel, amin nem lehet hatékonyan, vagy mondhatnál gazdaságosan termelni. Mindezeket figyelembe véve vajmi kevés esélyük van felvenni a versenyt az uniós ellenfelekkel, versenytársakkal szemben. Ezekre kellett volna felkészülni. Megerősödni.

Cukor. A cukor előállítása egy költsége gyártási folyamat. Már a termesztés, pontosabban az „aratás" is energiaigényes tevékenység. Kezdetben 3 menetben, majd kettő, és végül a technológia-fejlődés következtében már egy menetben is fel tudják szedni, de még így is sok energia. Tehát sok pénzbe kerül, így mindig is támogatták. Védővámokkal, illetve közvetlenül magát a terméket. Nem csak Magyarországon, Európában is. Az Unión belül is komoly támogatást kaptak a termelők, de folyamatos harcok vannak a szervezeten belül is ennek leépítésére. A legnagyobb cukortermelők, mint Németország vagy Franciaország is nehezen, de elfogadták a piaci diktátumokat.

A magyar honban 80-as évektől folyamatosan csökkent a cukorfogyasztás, azt követte a cukortermelés csökkenése is. A 90-es évek elején drasztikusan visszaesett a fogyasztás. Aminek csak a cukorcefre megjelenése állított meg. Volt olyan év, hogy egy kisbolt Bács-Kiskun megyében a magyar cukorfogyasztás ¼-éd forgalmazták. Ugye nehezen hihető, hogy ilyen mértékben növekedett az édesség előállítás. A fináncok egyre hatékonyabb munkájának hatására újra drasztikus volt a visszaesés. Már nem volt szükség annyi gyárra. A privatizáció idején pedig a megnevezett országok jártak élen a bevásárlással. Kialakultak a nagyobb központok, ezeket korszerűsítették is. Viszont egyre nagyobb távolságból kellett a cukrot szállítani a kevesebb gyár miatt. Az árak emelkedtek. A támogatások csökkentésével még inkább. Az Unión belül is, amit a németek is elfogadtak, pedig ők a legnagyobb nettó befizetők. A támogatások megkurtításával tovább csökkent a cukorgyárak száma és ez nálunk is egyre látványosabb formát öltött. Az ország legnagyobb cukorgyárának – Kaba – bezárása után fel is gyorsult. Ennek egyik utolsó állomása Szolnok. Itt újra felvetődik a politikusaink felelőssége, az érdekérvényesítő-képesség hiánya – függetlenül a színtől.

Lehetne még folytatni, de lassan elalszik az olvasó. Csaó-csaó: STEVE

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.