A közelmúltban „ Elkésett a mentő „ címmel tettem közzé egy hírt, melyhez rengeteg komment érkezett és parázs vita bontakozott ki. A mai napon kézhez vehettem Lovas Ottó, a Ceglédi Mentőállomás állomásvezetőjének levelét, melyet különös megtiszteltetésnek veszek. Én Őt nem kerestem meg, ennek ellenére korrekt és részletes tájékoztatást kaptam a konkrét esettel kapcsolatban. A beteg már menthetetlen volt sajnos. Íme, most megosztom Önökkel levelét, teljes terjedelmében:

Tisztelt Szerkesztőség!

A honlapjukon megjelent cikket szeretném kicsit pontosítani, illetve az ott kialakult vitához is lenne néhány gondolatom.
A rendelkezésemre álló adatok alapján a jelzett eseményhez a riasztástól számítva 14 múlva érkeztek a helyszínre a mentők, akik előtt a helyi ügyeletes orvos már a halál beálltát megállapította, így érdemi beavatkozást a mentők nem végeztek. Az ügyeletes orvos szerint a halál már több mint fél órája beállt az Ő érkezésékor. A helyszínen lévők tétlensége, tanácstalansága sajnos általános jelenség, még mindig tartja magát az a tévhit, hogy a laikus ilyenkor legjobb, ha semmit nem csinál, mert lehet, hogy árt. Amint a jelen eset is bizonyítja ennél nagyobb kárt már nem lehetett volna okozni.
A cikk kapcsán kibontakozott vitát olvasva, elgondolkodtató a passzív hozzáállás és a „ne nyúljunk hozzá mert mi laikusok vagyunk” ismételgetése. Felmérések bizonyítják, hogy az elsősegélynyújtási hajlandóság Magyarországon kb 2%-os, míg a Skandináv országokban és Németországban ez a 70%-ot közelíti. Évek, talán évtizedek témája az ilyen irányú ismeretek tanrendbe foglalása és felmenő rendszerű oktatása. A fent említett országokban van ilyen. Magyarországon a széles tömegek elsősegélynyújtás-képzése egyedül a jogosítványhoz szükséges tanfolyamokon lenne lehetséges. Az a tapasztalatom oktatónként és vizsgáztatóként is, hogy ezt szükségtelen plusznak érzik az itt tanulók és igyekeznek kibújni az ismeretek megszerzése alól. Az elmúlt húsz évben semmit nem növekedett a helyszíni laikus beavatkozások száma.
Az elsősegélynyújtással hivatásszerűen foglalkozó mentők megpróbálják a rendelkezésre álló fórumokon hangsúlyozni a laikus elsősegély jelentőségét, hiszen megállapítást nyert, hogy egy újraélesztés szinte csak akkor lesz sikeres, ha azt az életműködések megszűnését követő lehető legrövidebb időn belül, de bizonyosan NÉGY percen belül valaki elkezdi.
Sajnálatos tapasztalatom az is, hogy az elsősegélynyújtási ismereteket adó tanfolyamok utáni érdeklődés rendkívül csekély. Úgy látom, egy ilyenre sajnálják az emberek azt az összeget, amit esetleg szemrebbenés nélkül kifizetnek szépítő és fogyókúrás szerekre, cigarettára. Elfelejtjük, hogy a baleset a hirtelen jött betegség mindenkit fenyeget, még hozzánk érzelmileg közel állókat is. Megszűnhetnek a hozzátartozónk életjelenségei a jelenlétünkben és ha mi, ott lévők nem csinálunk semmit, végzetes hibát követünk el, mert a szeretett ember meghal. Ilyen esetben a lelkiismeretünk egy kicsit később nyugszik meg, főleg ha rádöbbenünk segíthettünk volna.
Még egy gondolat, amit a fórumban valaki már leírt. Ha fáj a mandulánk gégészt keressünk fel, ha a szemünk akkor szemészt, ha elsősegélynyújtással kapcsolatos kérdésünk van akkor egy sürgősségi orvost.
 Üdvözlettel:

Lovas Ottó
Állomásvezető
Országos Mentőszolgálat
Ceglédi Mentőállomás

Alapcikk ITT olvasható a kommentekkel