Kedves Olvasónk, Csörnyei Ida írása következik:

Allergia, rémálmok, éjszakai ágybavizelés, dadogás, iskolai nehézségek, hiperaktivitás, agresszió, szorongás stb. olyan fogalmak, amelyek a „problémás” gyermekek szülei számára már jól ismertek, és megoldásuknál a szeretet és az odafigyelés már nem elegendő.
A betegségek és a lelki fájdalmak hozzátartoznak az ember életéhez, de egy gyermek szenvedése különösen megindító. Ilyenkor ösztönösen feltesszük a kérdést: miért történik mindez?

Hogyan fordulhat elő, hogy egy kisgyermek ilyen komoly betegségben szenvedjen? A lehetséges válaszokat a szisztematikus családállítás adhatja meg. Ez a módszer rávilágít, hogy a gyermekek szenvedésükkel is a családhoz tartozásukat fejezik ki. Mindenkit szoros szálak fűznek őseikhez, s egy gyermek egészségi vagy viselkedésbeli problémája a családja iránti szeretetének megnyilvánulása is lehet, illetve múltbéli, rejtett családi események mutatkozhatnak meg benne. Betegségével vagy úgynevezett „zavarával” a család tabutémáját hozza felszínre.
A szisztematikus- Hellinger-féle - családfelállítás során a betegség vagy a pszichés probléma mögött rejlő lelki dinamika válik láthatóvá.
A nevelés csak akkor lehet sikeres a hétköznapokban is, ha mind a szeretet, mind a szülök által felállított szabályok érvényre jutnak. Egyedül sem a szülői szeretet, sem a szabályok betartása nem segít – csak a kettő együtt ad biztonságot a gyermeknek! Azokat a szülőket, akik nem állítanak fel korlátokat, gyermekük gyengének fogja látni. Bár első pillantásra úgy tűnik, hogy a gyermek örül a hatalmának, legbelül szenved. Mindez fordítva működik abban az esetben, amikor a gyermektől újra elveszik túlságosan nagy hatalmát: először elégedetlenkedik, de belül fellélegez. A gyerek csak akkor érzi magát biztonságban, ha nagy és erős szülei vannak.
A szülők manapság egyre inkább a barátaik lesznek gyermeküknek ahelyett, hogy a szüleik lennének. Ettől a gyermek egyre esősebbnek érzi magát. Sok „felvilágosult” szülőnél még az is belefér, hogy a gyermek a keresztnévén szólítsa. Egy Krisztián vagy Krisztina sok lehet a gyermek életében, anya és apa azonban csak egy van. Ha a gyermek nem papaként vagy mamaként szólítja a szüleit, fennáll a veszélye, hogy elvész a szülők és a gyermek közötti kapcsolat egyedülállósága. A gyermeknek fontos tudnia, hogy Krisztián elsősorban az apukája és nem egy barát. Ha egy apát apunak vagy papának szólítanak, a szülői pozíciója erősödik.
Ha a gyerek barátja a szüleinek, túl sok hatalmat birtokol. Ilyenkor még azon sem csodálkozhatunk, ha terrorizálja a szüleit, és haragszik rájuk, gyermeki rosszalkodásaiban ugyanis csak segélykiáltása rejlik: „mikor fogjátok fel végre, mit akarok?” A szülő akkor cselekszi helyesen, ha világosan gyermeke tudtára adja, kié az utolsó szó a családban.
A tapasztalatok szerint a gyermekek számos viselkedési zavarát az okozza, hogy apjuk vagy anyjuk pótpartnert lát benne. Ez a szerep túlságosan is megterhelő a gyermek számára, aki szenved, mert nem képes megbirkózni a túl nagy elvárással.

Ezt úgy előzhetjük meg, hogy önmagunkat nagynak, gyermekünket pedig kicsinek látjuk. Ha ez problémát okoz egy anyának vagy egy apának, a következő kérdés segíthet neki: „Melyik szülőmtől szeretnék még kapni valamit? Mi az, amit gyermekként nem kaptam meg a szüleimtől? Vannak problémák a párkapcsolatomban?”

A félreértések elkerülése végett fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a rideg és hatalomközpontú nevelés árt a gyermeknek. A gyermeknek néha a szülő által állított korlátokat is át kell lépnie! Ez hozzátartozik a játékhoz. A gyerekek csak akkor őrzik meg erejüket, ha néha, kivételes esetekben áthágják a szabályokat. Egészséges Én-tudat akkor fejlődik ki bennük, ha egyszer-egyszer nem tesznek eleget a szülők tiltásának. Sőt a szülő csak remélheti, hogy gyermeke nem mindig vesz tudomást a tiltásáról. Ha a gyermek soha nem akarja megszegni a szabályokat, az neki és a szüleinek sem jó. A hatalomközpontú neveléshez hasonlóan az is helytelen, ha a szülő mindent megenged a gyermekének, ilyenkor ugyanis nem fejlődik ki a gyermek lelkiereje, és gyengének és céltalannak fogja érezni magát.
Az asztma és a különböző allergiák hátterében gyakran az apához vagy az anyához fűződő kapcsolat zavara áll. Ilyenkor az érintett a legkülönbözőbb okok miatt nem képes elfogadni saját szülőjét.

A szülő-gyermek kapcsolat megszakítását a szülőktől való korai elválás /egy kórházi tartózkodás/ is okozhatja. A csecsemő ilyenkor dühös, amiért a szülei egyedül hagyták. Dühét a kórházból való elengedés után sem felejti el. Még felnőttként is dühös szüleire, különösen az anyjára, és később a házasságában vagy a kapcsolataiban komoly problémái lehetnek a közelséggel. És ez mind a tudatalattiban zajlik, csak a tüneteket, a következményeket észleljük. Az okra a családfelállítás, mint terápia adhatja meg a választ és a megoldást.

Csörnyei Ida családfelállító terapeuta

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.