Lapunk, Olvasóink, és Abony város valamennyi lakója nevében sok szeretettel kívánunk Varga János Világ- Európa és Olimpiai Bajnok birkózónak boldog születsénapot! A Jó Isten éltesse még nagyon sokáig mindenki Jani bácsiját, az Abonyi Birkózó Club tiszteletbeli elnökét, jó erőben és egészségben! Jani bácsi országos élő legenda!

A Magyar Birkózó Szövetség honlapján az alábbi írással emlékeznek meg róla:

EZZEL AZ ÍRÁSSAL KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES VARGA JÁNOST. A magyar birkózás élő legendája hatszor állhatott fel a világbajnoki dobogóra, két aranyérme közül az elsőt (Helsingborg, 1963) még szabadfogásban, míg a másodikat (Edmonton, 1970) már kötöttfogásban nyerte az 57 kilogrammosok súlycsoportjában, és ehhez két ezüst, és két bronz is társul. Az 1968-as mexikói olimpián bajnoki címet szerzett. Kétszer győzött az Európa-bajnokságon. Kötöttfogásban tízszeres, szabadfogásban ötszörös magyar bajnok. Beceneve Ramszesz, amelyet Polyák Imre adott neki, mondván, hogy hasonlít az egykori fáraóra. Tény, hogy Varga János is uralkodott. A szőnyegen.

Korábbi cikkünk IDE kattintva, tavalyról

Utak a sikerekhez
„Annak, hogy az ember eljusson az aranypillanatokhoz, az alapvető feltétele: kimeríthetetlenül kell edzeni, dolgozni. Én állandóan dolgoztam, ráadásul ennek az egésznek a lélektani oldalát is figyelembe kell venni. Az ember legyen meggyőződve arról, hogy minden munkát elvégzett, és ha így van, akkor a dolgok a helyükre kerülnek. Velem nagyon ritkán fordult elő, hogy ne azt az eredményt értem volna el, amiért megdolgoztam, vagy amit elterveztünk. Szabad- és kötöttfogásban is birkóztam, szabadban egyetlen ponttal csúsztam le a világbajnoki címről 1961-ben, amikor világbajnoki újonc voltam. Az iráni Szajpur a 12 perces mérkőzésidőből az utolsó kettőben csak bekkelt, és egy ponttal megnyerte a légsúlyú döntőt ellenem, mert a bírók nem léptették le. A teljes képhez hozzátartozik, hogy az előző évben eltört a kezem, de a Sportkórházban egy aranyos doktornő – többek között – forró paraffin-pakolással segített abban, hogy meggyógyuljak. Edzettem is ezután rengeteget, és ’61-ben mind szabad-, mind kötöttfogásban megnyertem az országos bajnokságot. Akkoriban kiskatona voltam, 21 éves, és Matura Mihály a teljesítményemet látva azt mondta nekem: „Te jössz a világbajnokságra, Jokohamába.” A Japánban szerzett ezüstérem után jött még egy vébé-bronz Toledóban 1962-ben, akkor is szabadfogásban versenyeztem. Szóval ezek még nem voltak aranypillanatok, de nagyon szorosan hozzátartoztak azokhoz a nagy és „aranyos” eseményekhez, amelyeket kötöttfogásban éltem át.”

Helsingborg hőse
„ Svédországban, Helsingborgban olyan magabiztosan nyertem meg a világbajnokságot 1963-ban, mint egyetlen világversenyemet sem. A döntő fontosságú mérkőzésemet az olimpiai és világbajnok szovjet Oleg Karavajev ellen vívtam. Ezen a meccsen történt az emlékezetes mozzanat, körülbelül másfél perccel a vége előtt. Karavajev könyökfelütéses mögékerüléssel levitt, és nekiállt forgatni. Belebillentem, és hirtelen nagy roppanás hallatszott a bordáim környékéről. Megyek az edzőmhöz, Szilvásy Miklóshoz, mondom neki: Miklós bátyám, baj van. Erre ő a krákogós hangján visszaszólt: világbajnok akarsz lenni? Hát persze, válaszoltam, Szilvásy a fejével a szőnyeg felé intett, és annyit tett hozzá: „Nézd, ott vár rád az a pali, panaszfelvétel majd a meccs után lesz.” Most mit csináljak, gondoltam, a mester ezt mondta, olimpiai bajnok, hát nyilván tudja, mit beszél, nem adhatom fel csak úgy. Visszamentem a szőnyegre – a sérült bordám miatt csillagokat láttam a fájdalomtól –, rángattuk egymást, borzalmasan erős pali volt, de az utolsó percre már szétráztam, alig élt, és csak arra ügyeltem, nehogy véletlenül valamilyen akcióval meglepjen, de hát semmit sem tudott csinálni. Megszereztem a világbajnoki címet, és a későbbi vizsgálat kiderítette, hogy az aranyéremnek ára volt: eltörött a bordám.”

Edmontoni csemege
„Szintén aranypillanatként emlegethetem azt, amikor az edmontoni kötöttfogású világbajnokságon – ez már 1970-ben történt, abban az évben Európa-bajnok is lettem 57 kilóban – a japán ellenfelemet levittem, befogtam a dupla jármot, ő meg felállt velem. No, akkor én a dupla járommal együtt csináltam vele szaltót, eldobtam, és tus lett a vége. Az ellenfelem azóta is emlegeti, hogy ő még ilyet nem látott. Nem mellesleg Kanadában szintén világbajnok lettem.”
Hány az óra, Jani bátyám?

„Irdatlan mennyiséget dolgoztam, és többek között ennek köszönhetem, hogy annyira laza voltam, hogy a lábaimat a nyakamba tudtam rakni. Edzésen olyan kunsztokat is bemutattam, hogy két kézzel, ülőtartásban felhúzódzkodtam a kötélre – a lábamat olyankor derékszögben tartottam – aztán amikor felértem a kötél tetejére, az egyik karomat derékszögbe hajlítva tartottam magam, a másik kezemmel elengedtem a kötelet, és a szabad kezemet laza mozdulattal magam elé emeltem, látványosan a karórámra néztem, vajon mennyi idő van hátra az edzésből. A többieket ez a „poén” határtalanul felbosszantotta, és elhangzottak a „gyere le, különben agyonverünk”-féle kedélyes fenyegetések. Edzőként, még a nyolcvanas évek végén is képes voltam ezt a mutatványt megcsinálni.”

 

A növényi tejek igazi sztárrá váltak az utóbbi években – nemcsak a kávézókban, hanem otthon, a reggelizőasztalon is. Egyre többen választják őket laktózérzékenység vagy vegán életmód miatt, vagy egyszerűen azért, mert könnyebben emészthetők, finomak, nem viszik fel a vércukorszintet és rengetegféle formában elérhetők.

Ki ne ismerné a közös projektek problematikáját, pláne, ha ahhoz összehangolt adminisztrációra van szükség?! Amikor több kollégával együtt kell szerkeszteni, vezetni a dokumentumokat, az számtalan hibalehetőséget hordozhat magában.

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.