A Hatvan-i győzelem után újabb csatát vívott a magyar fősereg 1849 április 4-én Tápióbicskénél.
Klapka György vezérőrnagy I. hadteste hírértesülések alapján, miszerint ellenséges haderő nem tartózkodik Tápióbicskén, kellő biztosítás nélkül vonult be a településre.
Akkor még a faluban és a környékén állomásozott Jellasics horvát bán I. hadtestének utóvédje.
A településre bevonuló magyar honvédek gyilkos kereszt tűzbe kerültek és a Tápió patak fahídján keresztül menekültek Nagykáta felé. A visszavonulást Dessewffy Arisztid ezredes lovassága fedezte. Az egyik magyar üteg elvesztését már ők sem tudták megakadályozni.
Időközben a csatatérre érkezett Görgey Artúr a magyar csapatok főparancsnoka és a III.hadtest Damjanich János vezérőrnagy vezetésével.
Görgey főparancsnok azonnal harcba küldte a Wysocki hadosztály /Lengyel Légió/ katonáit. Osztrák részről Karl Leininger-Westerburg alezredes dandárja szuronyrohammal áttört a Tápió patak fahídján. Damjanich 9. veressipkás zászlóaljának és a 3. un. fehértollas honvéd zászlóalj katonáinak sikerült a támadást elhárítani. Vitézségük eredményéül a csata sorsa eldőlt. Tápióbicskét visszafoglalták és az elveszett ágyúkból is kettőt visszazsákmányoltak.

A győzelemnek nagy ára volt, csataközben 800 honvéd és huszár áldozta életét.
Földimaradványaikat 1882-ben exhumálással összegyűjtötték és közös sírba temették.
Csata színhelyén1910-ben szobrot emeltek, amelyet Jankovics Gyula készített.
Itt zajlott le Jókai Mór: A kőszívű ember fiai regényéből is ismert híres párviadal is. Hermann Riedesel őrnagy és Szini Sebő Alajos alezredes közötti párviadal , amely az osztrák báró halálával végződött.
A csata során az osztrák -horvát sereg 400 katonája is elesett.
Markó Ferenc


