1849. március 5-én a szolnoki csatában vereséget szenvedő és visszavonuló császári csapatok az éjszakát Abonyban töltötték. A római katolikus temető minden fáját és fakeresztjét az éj leple alatt eltüzelték.
Szolnokról az hitték, hogy ég egész Abony.
No, de ne vágjunk az események elébe.
A cikkben több olyan rövid történetről számolok be, amelyekről a történelem könyvek nem, vagy csak elvétve írnak.

1849. januárjában Ottinger Ferenc altábornagy  két vértes lovasezrede állomásozott Abonyban.
Egészen addig amíg márciusban a Tisza felől előretörő Kazinczy huszárok ki nem szorították őket.

Innen jött vonattal a futár segítséget kérni Abonyba

A szolnoki csata idején  is Ottinger Ferenc császári és királyi altábornagy lovassági alakulata, az Ottinger-dandár   Abonyban állomásozott. A dandár  rövid időn belül segítséget tudott volna nyújtani az osztrákoknak.
Leopold Karger tábornok csak reggel hét óra körül észlelte a magyar támadást és későn riadóztatta csapatait.
A császári főtiszt akkoriban modernnek számító módszerrel, vasúton küldött futárt Ottingerhez Abonyba segítségért.
Mivel Karger nem tartott a szolnoki hídfő ostromától, ezért itt csak gyenge erők álltak. Viszont Vécsey Károly serege csak akkor támadhatott, ha a híd már magyar kézen volt,ezért  Damjanichnak kellett kezdeményeznie.
Damjanich János a bal szárnyra vezényelte a lovasságot, mégpedig azért, hogy elvágja az ellenséget az esetlegesen Abonyból érkező erőktől.
Karger központja a vasúti indóház volt, ami elé egy hatfontos lovas üteget állított fel.
A csatavesztés után Karger visszavonulását Abony felé a lovasság fedezte.
A sors iróniája az, hogy közben Abonyból megérkezett az osztrák segítség. Hatalmas késéssel persze,  akik  rövid lovassági harc és tüzérpárbaj után vissza is húzódtak a táborukba.