Szervusz Veronika!

Szombaton lesz a Tápiószelei Természetbarát Klub által megrendezésre kerülő éjszakai túra, melynek történetét szeretném megosztani a lap olvasóival egyúttal lehetőséget is biztosítani, hogy a regisztrált olvasók előzetes jelentkezés alapján - részt vehessenek egy hangulatos éjszakai túrán az Abony határában vezető történelmi Sóúton. Köszönettel: Lipák István

Külön ajánlat Olvasóinknak a lap alján:          

 A történelmi sóútról röviden

 Az előzmények

   Kisgyermekként az Abony – Újszász – Györgye határában lévő egyik tanyán gyakran megfordultam. Anyai nagyanyám és nagybátyám élt még ott az ötvenes évek végén, gyakran én is heteket töltöttem ott nyári szünetekben. Kisgyermekként emlékszem a határtalan nagy csendre és nyugalomra ami a tanyasi élet velejárója volt meg a sok kétkezi munkára amit a család közösen a tanya közeli birtokon végeztek szüleim és rokonságunk. Az egyik földterületük vége éppen a sóútig tartott, jókora darab „nadrágszíj” volt. Akkor maradt meg bennem a sóút neve, de semmi többet nem tudtam felőle akkoriban.

   Több, mint negyven évvel később Szelére költözésemkor találkoztam egy régi 1900-as évek eleji térképpel, amin jól nyomon követhető a történelmi sóút Szolnoktól – Tete pusztáig. Ez volt a második kapcsolatom a sóúttal. Különböző helyeken érdeklődve és kiadványokból gyűjtve anyagokat 10 évvel ezelőtt kialakult egy kis történet az útról. Először egyénileg, később a klub által szervezve ténylegesen is bejártuk az utat Szolnoktól Tápiószeléig. Nyáron a nagy melegben kellemetlen lett volna a tűző napon árnyék nélkül is sok km-eket gyalogolni ezért úgy gondoltuk, hogy napnyugtától tesszük meg ezt az utat. Ezt követően minden nyáron június végén szervezésünkben országos kiírású túrát szervezünk Szent Iván éji Sóút  túra néven. Következő évtől Tápiószeléről ugyanezen az úton Szolnokra Téli sóút néven minden évben február első szombatján szervezünk szintén országos kiírású túrát.

   Tavaly egy 1860 körüli térképen felfedeztem a sóút újabb szakaszának ma is jól járható részét így az M0-ás körgyűrűtől (Maglód határa) Gyömrőn át Tápióbicskéig tartó út bejárása után lett egy újabb országos kiírású túrán, mely a Sóút II. nevet kapta. A régi térképen a sóút a mai Ferihegyi repülőtér területén vezetett, a Szarvas csárda mellett; az Üllői úton a mai Kálvin térig, majd balra a Vásárcsarnok, Közraktárig a Duna parton. Ma is ott van Sóház utca, csakúgy, mint Szolnokon a Tisza parton.   

   Története dióhéjban

   Amióta az emberiség felfedezte a sót, fontos szerepet játszik életében az étkezés terén és az élelmiszerek tartósításában egyaránt. Ennek a természeti kincsnek a jelentősége kezdetben a cserekereskedelemben mutatkozott meg. A későbbiekben birodalmi majd uralkodói monopóliumként a termelése és az árusítása is komoly jövedelemforrásnak számított. Az erdélyi sót már a rómaiak is bányászták és a kitermelés után a birodalom belsejébe szállították. A honfoglalás után az uralkodók tartották kézben az erdélyi sóbányákat és a sószállító utakat. Magyarországon a só kitermelése és forgalomba hozatala ugyanúgy a királyi „regálé” (korona jövedelem) közé tartozott, mint az ezüstbányászat, vagy pénzverés. Az erdélyi és a máramarosi sónak az ország belső területére juttatása nagyobb részt a Tiszán történt tutajokkal a tokaji, szolnoki és a szegedi sóházakig. Egy-egy tutajra 5 - 6 mázsányi 25 – 50 kg-os sótömböket raktak, ami évente több ezernyi tonna tömeg lehetett. A tutajok fenyőfáit szétszedve pedig az építkezéseknél hasznosították, mivel az Alföld építőfában amúgy is szegény vidék volt. Az erdélyi sóbányákból szárazföldön tengelyeken is érkezett só az említett só-elosztó városokba, ezeket is sóutaknak hívták. Mégis valamennyi között a legfontosabb és legforgalmasabb a Szolnok és Pest közötti sóút volt, mely a 19. század közepéig a legforgalmasabb – távolságban pedig máig a legrövidebb!!! – Pest és Szolnok között. Az évszázadokon át használt történelmi út a vasút megépülésével veszítette el jelentős forgalmát, településeket összekötő útjai előbb makadám, majd aszfaltburkolatot kaptak.   Egyes ritkábban használt részei kiestek a közúti közlekedésből, maradtak földutak melyeket napjainkban már zömmel csak mezőgazdasági gépek használnak (és túrák alkalmával túrázóink).

   Az útvonal

   Mint már említettem, a legrövidebb járható út Pest és Szolnok között, hiszen az állati erővel vontatott szekereknek számított a távolság és az emelkedő is. Bizony a mai autópálya építők is megirigyelhetnék nyomvonal vezetését, mert az egész úton egyetlen komolyabb emelkedő sincs, csupán a Tápióbicske utáni Sajgó, de nézzük az útvonalat:

   Szolnokot a Rékasi úton hagyta el, (a mai 32-es úton) majd balra tért a Szelei útra (az Abonyi út vm.-nél, innen földút) tovább egyenesen a Máriácska emlékig. Utána az út kissé jobbra kanyarodva – közben érintve a rékasi határban lévő pléh Krisztust -  kivezet az Újszász – Abony közötti útra; tovább egyenesen már aszfaltútként vezet Pokoltanyáig. Onnan kissé balra egy kőkereszt, majd az Illike híd és egy kőkeresztnél csak keresztezi az Újszilvás – Tápiógyörgye közötti utat. Az Illike hídján ismét átvezet és Szolnoki út néven vezet Táőpiószelére. Tovább a Pesti út Tápiószentmárton, Tápióbicske végéig aszfaltút. Bicske után az emelkedő (pándi kanyar) után már földútként vezet egészen Gyömrőig. A pándi kanyar után 2.1 km-re található a Gombai patak fölött átívelő kettős lyukú Török híd. Nevével ellentétben egy 1815-ös árvízben megrongálódott fahíd helyére épült terméskőből a közeli Zsigerpusztán, mely egy kis település Gyömrő és Tápióbicske között mára elnéptelenedett. Tete-pusztánál vezet le az út a „dombtető”-ről és két-három kisebb útkanyarral vezet a Péteri-Gyömrő közötti országútra. Aszfaltút Gyömrő Bajcsy Zsilinszky tovább egyenesen Gróf Teleki útja a jobboldali temetőig. A temetővel szembeni domb a „szekeresek helye”, egy védelmi helye is lehetett a sóútnak csakúgy, mint a többi útba-eső helyek földvárai (Káva, Gomba, Úri stb.). A temető után a Halas patak fölötti római kori Kőhídon át vezetett már Pestig a korábban említett útvonalon.

   A Szolnokon sóval megrakott szekereket az említett történelmi sóúton állati erőkkel juttatták rendeltetési helyükre. Ezek a szekerek erős vasalt járművek voltak, szekerenként 20 – 25 mázsányi sót vittek az ökrök és lovak. Sószállításba olykor kisebb paraszti szekerek is részt vettek, azonban ezek lényegesen kisebb tömeget 600 - 800 kg-ot tudtak szállítani. A sószállítók naponta négy megállással etettek és itattak. Az út mentén általában 2 bécsi mérföldenként kb.15 km-enként voltak a kutak és vendégfogadók, szálláslehetőséggel.  

   A sóút mentén több, mint tíz csárda is volt, ezeknek megléte és életben maradása a forgalom nagyságát is bizonyíthatja. Baksa László sóúttal kapcsolatos tanulmányában tíz csárdáról is tesz említést, közelünkben Tápiószentmártonban a Gondolkodó, Tápiószelén a Pihenyő, Nagymegyernél a Megyeri csárda, Újszász határában neve ismeretlen.

   Szelei vonatkozásai

   Alig több, mint egy hónapja ismertem meg Baksa László írását a sóútról és beigazolódtak azok a korábban más forrásból megismert feltételezések, melyből kitűnik Szele fontos szerepet töltött be a Pest – Szolnok közötti sóút történetében. Fontos csomópontja volt a sóútnak, hiszen az egykori kőhídon északnak Jászberény felé, délnek Cegléd, illetve a mai Abonyi úton Abony felé. (Több forrásból is ismert, hogy még a postakocsi járatok az 1800-as évek elején is Abony felé közlekedtek.)

   Ismét a sóúton

   Mint a bevezetőben említettem, a Tápiószelei Természetbarát Klub 10 évvel ezelőtt rendezte meg első gyalogos teljesítménytúráját a történelmi sóúton. Az elmúlt 10 évben megrendezett Téli- és Szent Iván éji sóút túrákon eddig közel kétezer túrázó vett részt és ismert meg apróbb részleteket a sóút történetéből. Az idei Sóút II. túrán a díjazás mellé már adtuk és a későbbiek során minden túrázó megkapja a tanulmányt a sóút történetéről - Baksa László írását, hogy a ma pusztának tűnő vidékünket járva megismerhessük a sóút korabeli világát a maga szépségeivel.

   Legközelebb a Szent Iván éji sóúton június 25-én szombaton az éjszakai túrán.

Rajt helye: Szolnok vasútállomás utascsarnoka 21.00 – 22.00 között.

Nyílt, nevezéses rendezvény, az SZTTK kupa része.

Túratáv: 33 km, cél: Tápiószele, Faház bisztró, vasárnap hajnali 2.00-től, forró tea, virsli, mustár,

díjazás: kitűző és emléklap, a harmadik alkalommal teljesítőknek „100 km a Sóúton” jelvény

  Sóút extra 50 km, cél: Nagykáta, Gyógy és Strandfürdő, reggel 6.00-tól a túrázóknak díjmentes fürdőzés akár egész nap a sós-jódos gyógyvízben, külön díjazás egy oklevél.

Szeretettel vár minden érdeklődőt a rendezőség.

Kérjük látogassanak el honlapunkra is a www.szeletura.hu ra.

                                                                     Lipák István klubvezető

Ui: Külön ajánlat a MiAbonyunk regisztrált olvasóinak:

Az az első 50 fő, aki a túra rajthelyén túrára jelentkezik láthatósági mellénnyel és fej- vagy zseblámpával, díjmentesen vehet részt a túra 16 km-re rövidített szakaszán, Szolnoktól az Újszászi út- Tápiógyörgye elágazásig. Ott átvehető a díjazás: kitűző és emléklap. A túra rajthelyére és a célból hazajutást a résztvevőnek kell megszervezni. Természetesen lehetőség van a 33, vagy 50 km-es túra megtételére is, ez esetben a célba érkezés már a hajnali, reggeli órákban lesz amikor a hazajutás már tömegközlekedéssel is lehetséges.   

A Szent Iván éji sóút túrára előzetesen írásban kell jelentkezni a szeletura@gmail.com címen, ahol az első 50 fő jelentkezése elfogadásra kerül.     

 A képek sorrendben:

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.