Az őszinteség és a természet

„Ne kérdezd tőlem, mit – miért fotózok – s fotóztam. De azt sem, honnan jöttem, s merre tartok. Csak nézd meg jól a képeim! – a választ megkapod.” – Pádár Sándor

Mindent fotóz, ami szép, ami értékes, ami különleges. Teszi ezt amatőrként profi módon a kocséri kerekes székes fényképész barátom. Más ez a Rudi, mint a többi…. Emberséges, nyílt, mozgássérült. Esélytelen az esélyes emberek világában, mégis talpon tudott maradni, igazi Emberként. Csányi Fotót, azaz Rudit az egyik közösségi oldalról ismerem. Egyszerűen megtetszettek a képei… Aztán elmentem hozzá és kértem képeket is tőle. Megkedveltem. Sorsa nem irigylésre méltó a köznapi ember számára, ám Ő mégis az. Mindent kibír, örök túlélő. Megküzd a mindennapok bajaival. Mikor mesél és nézem őt, eszembe jut: Még én sopánkodok olykor? Hiszen nincs miért. Bajaim eltörpülnek az Övéi mellett… Közben pedig Rudi mesél.

Megtudom, hogy néhány éve fényképez csupán, előtte más szenvedélyei voltak. Gyufaszálakból épített házakat, hosszú hónapok fáradságos munkájával. Mára elajándékozta őket, csupán egy maradt neki. Két szép egészséges lánya van, felnőttek már, de még tanulnak. Kedvtelve nézegeti az én profi fényképező masinámat, lánya is megfogja, szinte simogatják. Aztán Rudi megmutatja az övét, mellyel csodálatos képei készülnek. Korszerűtlenebb, de végtelenül boldog, hogy rendelkezik ilyennel. Kezében ez is csodákra képes.

A Kocséri Civil Szervezetek Szövetségétől kaptam ezt a fényképezőgépet használatra. Boldog vagyok, hogy van nekem, ez egy új FUJI gép, ahová el tudok jutni, azt lefényképezem. Odaadom a településnek a képeimet. A fényképezés hobbi számomra, csak sima érettségim van. Korábban Nagykőrösön éltem, 16 éve költöztem Kocsérra. Sajnos nincs munkahelyem, a rokkantnyugdíjamból és a feleségem keresetéből élünk. A rendszerváltás, mint sok más sorstársamnak, nekem is betette a kaput… Betanított műszerészként dolgoztam, de simán megváltak tőlem, mert nem voltam tagja a Gépjavító Ktsz-nek. Azóta sem találok munkát sajnos, de próbálok teljes életet élni. Ez nem olyan egyszerű.

A közelmúltban a belvíz tönkretette a házunkat, 2,5 milliót rá kellett költeni, hogy egyáltalán lakható legyen. Az állam egymilliót adott, de egymillió forint svájci frank alapú hitelt is fel kellett vennünk. Most iszonyú nehéz. 15 év van még rajta. Így azt hiszem, hogy csak álom marad, hogy tükörreflexes gépem lehessen. Igaz, boldog vagyok, hogy kaptam ezt, amit használok, ez is egy vagyonba került.

A cikk itt folytatódik, és Rudi képei is itt vannak: http://www.hetihirek.hu/?q=node/1594