A nyomor feneketlen bugyrai
Dabast elhagyva, Alsónémedi felé az örömlányok az út mentén… Ködös, borzasztó vasárnap kora délután. Hideg, szitáló csapadék. Fáznak. Rettegnek is talán. Pénzt keresnének, melegednek a prostik. Csúnyák és megindítóak nyomorukkal, undort és egyben könnyeket is előcsalogatók ők. Mint a gettóban, az „ ámerikai „ filmekben. Betüzeltek maguknak, egy fémhordóban. Lobog a tűz, mardosnak a lángok. Az én lelkemet is mardossák…. Megtépázzák. Mai színmagyar életkép. Ez a valóság. Nem menekülnek el a fényképezés elől, csak szótlanul, hamuszürke arccal, fáradt tekintettel, megadóan fordítanak nekünk hátat. Nyilván még számlát is tudnának adni…. Dereng fel bennem, aztán továbbhaladunk.
LŐVE