Az alábbiakban Tarjányi István doni megemlékezéssel kapcsolatos beszédét teszem közzé. Január 12-én KATONÁK címmel kiállítás nyílt a Városi Könyvtárban, Markó Ferenc gyűjteményéből és utána emléktüzet gyújtottak az abonyiak a doni hősök tiszteletére. Az eseményen készült képgaléria ITT elérhető, fotó: Polyák Attila  Íme, a beszéd: 

Tisztelt emlékezők!

Azért gyűltünk össze a mai napon, hogy megemlékezzünk magyar hadtörténelem egyik legszomorúbb eseményéről. Emlékezni, a második világháború során a Don-kanyarban elpusztult második magyar hadsereg halottaira, túlélőire.
A doni katasztrófára jelkép. Jelképe az értelmetlen szenvedésnek és pusztulásnak, jelképe a felelőtlen politikai döntések szörnyű következményeinek, de ugyanakkor jelképe a hazaszeretetnek, önfeláldozásnak, bátorságnak.
E szörnyű tragédia hosszú időn keresztül csupán lábjegyzet volt a történelemkönyvek eldugott lapjain, még beszélni sem volt ildomos az eseményről. Napjainkban már szabad, sőt kell is róla beszélni, róla megemlékezni. Büszkén emlékezzünk mi is azokra a mártír férfiakra, magyar testvéreinkre, kik hazájukért áldozták életüket.
Emlékezni azért is fontos, mert az utókor kötelessége az emlékezés. Annak a népnek van jövője mely, ha kell megsirat, ha kell megbocsát, de nem felejt soha. Ezért nem szabad elfelednünk, hogy a múltban mennyi bátor hazafi áldozta életét, köztük a doni hősök azért, hogy nekünk, elkényelmesedett utódoknak, békésebb, szebb, jobb életünk legyen. Az áldozatokból, a megpróbáltatásokból erőt kell meríteni. Ismerni, s tanulni kell a történelemből, nehogy ugyanazokat a hibákat még egyszer elkövessük. Tanulva e borzalmas eseményből, nem szabadna megengednünk, hogy nemzetünk fiai, távol hazájuktól, idegen érdekek szolgálatában áldozzák drága életüket.

E rövid bevezető után, az események bemutatásával szeretnék tisztelegni a Don-kanyarban elesett, megsebesült, eltűnt vagy fogságba esett magyar katonák emléke előtt.
1939-ben kezdettét vette a világtörténelem legnagyobb kataklizmája, a második világháború. Népünk, tanulva az előző világégés tapasztalataiból, szeretett volna kimaradni az újabb pusztításból. A történelmi pillanat diktálta kényszer, a provokáció, ezt nem tette lehetővé, országunk végül belesodoródott e szörnyű háborúba.
1941. júniusában Hitler megtámadta korábbi szövetségesét, a Szovjetuniót. A Barbarossa hadművelet kezdetén, a német vezetés Magyarország esetében, csupán nemzetünk gazdasági potenciájával számolt, katonai erejével nem. Ám a Szovjetunióban elszenvedett első kudarcok nyomán, megváltozott Hitler véleménye. Erőteljes nyomást gyakorolva hazánk vezetőire, rákényszeríttette országunkat, hogy katonailag is részt vegyen a háborúban. Hosszas egyezkedés vette kezdetét, melynek eredményeként a magyar vezetés, vonakodva bár, de 1942-ben felállította, majd a keleti frontra vezényelte a második magyar hadsereget.
E hadsereg nagyságrendileg 200 ezer főből állt, jó részét tartalékos és munkaszolgálatra vezényelt alakulatok alkották. A magyar hadvezetés, okulva az első világháborút követő agresszióból, melyet hazánknak kellett elszenvednie a környező országoktól, a nagyobb harci értékkel bíró egységeket nem vezényelte frontszolgálatra.
A második magyar hadsereg, a korabeli hazai viszonyokhoz képest jól felszerelt haderőnek számított, de hasonló mutatók tekintetében mind a szovjet, mind a német hadsereggel szemben nagyságrendekkel alulmaradt. A legnagyobb problémát a megfelelő téli felszerelés hiánya jelentette. Sem a ruházat, sem a fegyverzet nem felelt meg a zord időjárás által támasztott kihívásoknak.
A Jány Gusztáv vezérezredes vezette haderő feladata, a Sztálingrád ellen vonuló 6. német hadsereg biztosítása, a szovjet áttörés megakadályozása volt.
A második magyar hadsereg 1942 nyarára elfoglalta a számára kijelölt pozíciót, mely Voronyezs térségében, a Don –folyó kanyarulata mentén, mintegy 200 km hosszú frontszakaszt jelentett. A magyar katonák hosszú időn keresztül sikeresen teljesítették feladatukat, tartották állásaikat.

A fordulat 1943. január 12-én következett be, ezen a napon, hosszú előkészítés után, farkasordító -30, -40 fokos hidegben, a túlerőben lévő Vörös Hadsereg, általános támadást indított a magyar állások ellen. Az offenzíva pár nap alatt elsöpörte a magyar arcvonalat. A szovjet erők bekerítették, megsemmisítették a magyar alakulatokat. A túlélők magukra hagyatva, rendezetlen tömegben, kisebb-nagyobb csoportokban illetve egyedül próbáltak menekülni e földi pokolból.
A szovjet fegyverek és a kegyetlen orosz tél pusztítása nyomán a 200 ezer fős sereg többsége, mintegy 100-120 ezer ember odaveszett, jó részük meghalt, eltűnt vagy fogságba esett.
A második magyar hadsereget a hadvezetés kemény szavakkal ostorozta, sokan gyávának titulálták, annak ellenére, hogy lehetőségeihez képest az utolsó pillanatig hősiesen helytállt. Még akkor kitartottak, mikor a szövetséges román és olasz alakulatok már régen megfutamodtak. A hősiesség, a bátorság azonban nem minden. Megfelelő támogatás és felszerelés hiányában, a magyar katonák nem voltak képesek eredményesen küzdeni, a sokszoros túlerőben lévő, jól felszerelt szovjet erőkkel szemben. Ma már, a tények ismeretében, a Don- mentén harcoló magyar sereg katonáit senki nem tekinti gyávának, elismerik hősies magatartásukat, bátorságukat.

A nemzet áldozatvállalásából településünk is kivette részét. Abonyból, a kelti frontra vezényeltek közül sokan túlélték a pokoli megpróbáltatásokat. De nem mindenkinek volt ilyen szerencséje. Markó Ferenc eddigi kutatásai alapján, 100-nál is többre tehető azoknak az abonyi katonáknak vagy munkaszolgálatosoknak a száma, akik sohasem térhettek haza szeretteikhez, családjukhoz, mert meghaltak vagy eltűntek az orosz tél végtelenében.

Az utóbbi időben, számos katonai temető létesült az egykori Szovjetunió területén, melyek a doni harcok során elesett magyar hősöknek nyújtanak méltó nyughelyet, de továbbra is sok áldozat – köztük számos abonyi - nyugszik ismeretlen helyen, jeltelen sírban.
Ezeknek, a szeretett hazájuktól távol, idegen földben nyugvó hősöknek szóló üzenettel zárom beszédemet. Az idézetet dr. Zempléni Miklóstól, a második magyar hadsereg honvédorvosától kölcsönöztem, s így szól:

„…Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Álmodjatok ott messze idegenben, magyar testvéreink: fiúk és apák
aludjatok csak, néma szent hadak, pihenni édes, pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak halk zúgása, mint a Tisza folyó….”

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
 

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.