Beszélgetés Sensei Krupincza Jánossal és Shihan Szabó Istvánnal

Milyen volt a vizsga? Milyen élményekkel tértetek haza?

Sensei Krupincza János: Csak is pozitív (jó) élményekkel tértünk haza.
Shihan Szabó István: A vizsga kemény volt. 109 karatéka érkezett Japánba. 25-30 perces blokkokban vizsgáztunk, külön a danok felváltva. A blokkok között lehetett pihenni, így a vizsga 9 órától délután 1 óráig tartott.

KJ: Egyetlen utasítás volt a világszervezet vezetőjétől Shihan Kenji Midori 8 danos mestertől, hogy kyokushin spirit legyen, vagyis mindent teljes erőből, dinamikával csináljunk, hozzuk ki a maximálisat önmagunkból.

Más volt-e a vizsga, hogy mellette megrendezésre került a világbajnokság Tokióban?

KJ:1975-ben rendezték meg az első világbajnokságot Tokióban, azóta pedig négyévente kerül megrendezésre, ami után rendeznek egy szakmai szemináriumot és az ezt követő övvizsgát.

SZI: Nem csak János, hanem én is nagyon vártam az ismeretlent, hogy hova megyünk, milyen ország lesz, milyen emberek lesznek. A régebbi versenyeket már láttuk videón. De azt az élményt nem lehet vissza adni, amit a világbajnokság helyszínén tapasztaltunk. A versenyen hatalmas kivetítők voltak, pedáns tisztaság, gyönyörű, óriási terem feldíszítve. A vendéglátók udvariasak voltak. Az övvizsga pedig egy hagyományos dozsóban (edzőterem) rendezték meg.
 

KJ: A karatézás előtt, ha valaki azt mondta Japán, rögtön a Fuji hegy volt az, ami eszünkbe jutott. Maga a tudat, hogy mi oda utazunk, hogy a vizsga ott lesz a hegy lábánál és a szobánkból kitekintve láthatjuk a hegyet és a csúcsát, feledhetetlen volt. Az a legenda él, hogy a japán szamurájok szellemei élnek fent a hegyen. Ez is egy kicsit doppingolt minket. A karate őshazájában, a szamurájok korára visszatekintve meg volt az igazi varázsa az eseménynek.

Miben mások az ott élő emberek, mint itthon?
KJ: A szándékban. Ők udvariasak, segítőkészek. Karate terén pedig a japán mesterek igaz, hogy technikailag ugyanúgy ütnek, rúgnak, ugyanúgy csinálják a forma gyakorlatokat, viszont mentálisan teljesen másképp gondolkodnak. Mikor belépnek az edző terembe, akkor körülöttük megszűnik minden, csak ők vannak és a karate. A vizsgán is, a küzdelmeken is, mindenhol ott volt ez a létforma. Ők csak egyet hisznek el, hogy mindenben a legjobbak akarnak lenni.
Hány országból képviselték magukat a vizsgázók?
KJ: 52 ország karatékái vettek részt a vb-n és magán a vizsgán is.

Mennyi felkészülés kellett ezekhez a vizsgákhoz?
SZI: Harminc éve karatézom, folyamatosan gyakorlok, viszont az utóbbi két évben készültem koncentráltan erre a vizsgára.
KJ: Szóval évtizedek munkája áll mögötte, nekem 35 év, viszont célirányosan erre a vizsgára, hogy a maximumot tudjuk hozni, két év.
SZI: Napi szinten edzettünk, volt, hogy több órát is. Délben kezdtük, nyújtás, 40 perc ido kihon, azután sima kihon, kata, zsákolás és erősítés. Sokszor hétvégén is. Ha esett az eső, akkor is kint voltunk a pályán, sokszor este nyolckor futottunk.

Milyen visszajelzéseket kaptatok a sikeres vizsgák után?
KJ: Csak pozitívat. Egyrészt végig a felkészülés alatt is, aki figyelemmel kísérte, érdekelte, hogy mire készülünk, mit szeretnénk, biztattak minket. Szorítottak, drukkoltak, támogattak bennünket. Ez nagyon sokat segített. Negatív kritikát nem igazán kaptunk.

Milyen élményeitek vannak Japánról?
SZI: Ahogy leszálltunk a repülővel, a levegő is egészen más volt, szinte megborzongtatóan jó.
KJ: A második szállásunkon kaptunk egy 4x4-es tatamis szobát, ahol heten aludtunk. A legfiatalabb német vizsgázó felajánlotta, hogy a szekrényben alszik, hogy jobban férjünk.
SZI: Japánban 20-22 fok volt nappal, viszont estére a hőmérséklet mínusz 5-6 fokra csökkent.
KJ: Az ételek tökéletesek voltak. Minden ehető volt.
SZI: A szálloda reggelijét nem tudtunk végig enni, olyan sokféle dolgot tálaltak. Az utcákon rengeteg éttermet láttunk, sok helyen ettünk. Csirke, marha ételeket különféleképpen elkészítve szószokkal, csípős leveseket, és persze rengeteg rizst.
KJ: Az első étkezésnél megtanulsz pálcikával enni. A levest is azzal ettük.
SZI: Kicsinek tűnnek az adagok, de nagyon laktatóak. Először azt hittük, hogy éhen maradunk, de jóllaktunk mindig.

A 4.dan és 5.dan mit jelent pontosan?
SZI: Shihan megszólítás. Nekem ez volt az utolsó fizikai vizsgám, ettől a fokozattól munkásság és elért eredmények nyomán adományozható a többi övfokozat.
KJ: Sensei megszólítás. Távlati terven öt év múlva az ötödik dan fokozat megszerzése.
Milyen távlati terveitek vannak még?
SZI: További terveink között szerepel a Power SE taglétszámának bővítése, valamint tagjainak versenyeztetése, tanítása, segítségnyújtás az egyesület oktatóinak magasabb szintre lépésében.
Forrás: Sensei Krupincza János és Shihan Szabó István
Szerk: Khórer Marianna
Fotó: Shihan dr. Bogdán Olivér

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.