szerezte itt a tőkét a politikai karrierjéhez! (nem Zuslagra gondoltam)

azon településeket, ahol anno benne voltak némi ebben-abban. Mindegyik nagyon szépen fejlődött és ez természetesen nem állt le, mármint a fejlődés. A lé előbb-utóbb a legális szektorban köt ki, ez meg valamikor a 2000-es évek elején megtörtént. Ami meg előtte történt, az meg már elévült.

Csaó-csaó:

Igen, egyetértek, a földvásárlási moratórium valóban hazafias cselekedetnek álcázott beetetés volt, több olyan politikus is rendelkezik már komoly földterülettel aki életében nem volt még szántóföldön. A gazdatüntetések is elég álságosnak tűntek szerintem az átlagpolgár számára főleg amikor egy-egy útlezáráskor nem láttam mást csak csupa sok-sok millás JohnDeer-t. Ez a Bács-megyei cukros sztori annak idején tényleg eléég port kavart, szerintem ez a megye anno az ország maffiaközpontja volt, ha nem még az is. Onnan indultak az olajszőkítések, a borhamisítás és az akkor illegális szeszfőzés. Ja, hogy volt egy kis cukor is? Istenem. Arrafelé valószínűleg édesebben itták a kávét...

Mindenért talán nem az EU a felelős. Főleg Magyarország nem igen panaszkodhat, hiszen nettó haszonélvezője a szervezethez való tartozással. Egyébként is hajlamosak vagyunk mi magyarok siránkozni, másokat hibáztatni ahelyett, hogy a saját portánkon sepregetnénk. A 2004-es csatlakozásunk előtt 7 év felkészülési idő állt a rendelkezésre. Ezen időszak alatt – időrendben visszafelé – 2 évig a Medgyessy-kormány, 4 évig az (I.) Orbán-kormány és 1 évig a Horn-kormány regnált. A felsorolt kormányok feladata lett volna felkészíteni az országot a csatlakozásra, az azt követő időszakra, mire is kell majd számítani. Megnyíló, határok nélküli piacra. A lehetőségek, a hátrányok, stb. Min kell erősíteni, mi az a dolog, amit el kell hagyni. Felmérni az uniós ellenfeleket, a piaci szereplőket, a versenytársakat. Kik azok, akik dömping termékeket zúdíthatnak az országra. Sorolhatnám talán az éjszakába. Egyik legnagyobb hibának tartom Torgyán doktor rászabadítását a mezőgazdaságra. Attól, hogy valaki kisgazda, még nem lesz gazda. Ez annál is szomorú, hogy már az Antal-kormány idejében megismerhették. A jól szervezett nyugati mezőgazdaság szabadult rá a felszabdalt, felkészületlen, szervezetlen agráriumra. Sok apró birtokrendszer, agy inkább csak földnyelvek, vagy ha jobban tetszik nadrágszíj-parcellák, vagy épp nagyobb összefüggő területek csak hát osztatlan közös tulajdonban, azt meg talán mindenki ismeri: közös lónak ... Itt jön egy kényes pont. Nagybirtok rendszer ? Ez most is van, csak legfeljebb kevesen tudnak róla. Kezdetben néhány ember kufárkodott a földekkel, és lassan egész szép birtokrendszert kufárkodtak össze. Nem olyan emberek, akik művelik a földet. Megfigyelhető, az országgyűlés politikusai is egyre több földterületet birtokolnak, nehezen elképzelhető, hogy az ország ügyes-bajos dolgai mellett mennének kapálni. Ez egyszerű befektetés. Naiv az, aki azt gondolja, hogy a földvásárlási moratórium valami hazafias cselekedetből hosszabbítatták meg. Sokáig úgy sem megy.

Másrészt a kaotikus a mezőgazdaság önmagában. Évek vagy inkább évtizedek mentek el úgy, hogy a kormányok nem voltak tisztában, hogy ki mit és mekkora területen termel. Ezért fordult elő, hogy hol hiány volt valamiből, hol túltermelés. Ráadásul akármi is történt a támogatásért, a kompenzációért mentek, tüntettek, demonstráltak. Olyannyira nem volt megálmodott stratégia, hogy hol tejet öntögettek az ország háza előtt, hol fizettek a tejelő tehenek levágására, majd azért adtak támogatást, hogy beállítsák azokat. Ehhez az eszement állapotra persze a termelők is rápakoltak. Simán szerződést szegtek csak azért, mert akkor rosszabb volt a termés így a hosszú távú szerződésben meghatározott felvásárlási ár alacsonyabb volt a piaci árnál, majd a következő év hihetetlen termésátlagot hozott és akkor jött a panaszáradat, hogy a piaci ár a bánya béka segge alatt van. Sőt ezt megtetézhetjük azzal, hogy a termelők, mint ahogy az elmúlt időszakban oly' sokszor láthattuk más területeken is, nem tudnak összefogni. Hollandiában 3 vagy 4 szövetkezet fogja össze a termelőket, így állnak szembe a multikkal. Tehát ez nem csak nálunk probléma. Szövetkezetek – nálunk ez a szó szinte olyan szitokszónak számít, mint a liberalizmus – ez utóbbi jelentésével vajmi kevés ember van tisztában. Tehát itt vannak a kistermelők, őstermelők, a háztáji termelők, meg a tudom is én milyen termelők, a kicsiny földükkel, amin nem lehet hatékonyan, vagy mondhatnál gazdaságosan termelni. Mindezeket figyelembe véve vajmi kevés esélyük van felvenni a versenyt az uniós ellenfelekkel, versenytársakkal szemben. Ezekre kellett volna felkészülni. Megerősödni.

Cukor. A cukor előállítása egy költsége gyártási folyamat. Már a termesztés, pontosabban az „aratás" is energiaigényes tevékenység. Kezdetben 3 menetben, majd kettő, és végül a technológia-fejlődés következtében már egy menetben is fel tudják szedni, de még így is sok energia. Tehát sok pénzbe kerül, így mindig is támogatták. Védővámokkal, illetve közvetlenül magát a terméket. Nem csak Magyarországon, Európában is. Az Unión belül is komoly támogatást kaptak a termelők, de folyamatos harcok vannak a szervezeten belül is ennek leépítésére. A legnagyobb cukortermelők, mint Németország vagy Franciaország is nehezen, de elfogadták a piaci diktátumokat.

A magyar honban 80-as évektől folyamatosan csökkent a cukorfogyasztás, azt követte a cukortermelés csökkenése is. A 90-es évek elején drasztikusan visszaesett a fogyasztás. Aminek csak a cukorcefre megjelenése állított meg. Volt olyan év, hogy egy kisbolt Bács-Kiskun megyében a magyar cukorfogyasztás ¼-éd forgalmazták. Ugye nehezen hihető, hogy ilyen mértékben növekedett az édesség előállítás. A fináncok egyre hatékonyabb munkájának hatására újra drasztikus volt a visszaesés. Már nem volt szükség annyi gyárra. A privatizáció idején pedig a megnevezett országok jártak élen a bevásárlással. Kialakultak a nagyobb központok, ezeket korszerűsítették is. Viszont egyre nagyobb távolságból kellett a cukrot szállítani a kevesebb gyár miatt. Az árak emelkedtek. A támogatások csökkentésével még inkább. Az Unión belül is, amit a németek is elfogadtak, pedig ők a legnagyobb nettó befizetők. A támogatások megkurtításával tovább csökkent a cukorgyárak száma és ez nálunk is egyre látványosabb formát öltött. Az ország legnagyobb cukorgyárának – Kaba – bezárása után fel is gyorsult. Ennek egyik utolsó állomása Szolnok. Itt újra felvetődik a politikusaink felelőssége, az érdekérvényesítő-képesség hiánya – függetlenül a színtől.

Lehetne még folytatni, de lassan elalszik az olvasó. Csaó-csaó:

Írtam egy jó kis hozzászólást, szinte már elemzést, és elszállt a francba. Szép napot.

Sziasztok ,mi meg néztük ,menyi kell még a népnek ,hogy észhez térjünk ? a Szebb jövő ,na az jó lett volna ,talán nem lett volna késő még ,Isten áld meg a magyart ,mert szükségünk van az Áldásra

Én 2003-ban nemet nyomtam... Ez egy kényszerpálya. Az EU. De nem akkor és nem oylan feltételek mellett kellett volna csatlakoznunk.... Ezt is elqrták a nagyok.... Sajnos. Szerintem legalábbis. Üdv: lŐVE

KÖSZÖNJÉTEK AZ EUROPAI UNIÓ-NAK, ÉS AZOKNAK, KIK IGEN-NEL SZAVAZTAK RÁ 2003-BAN.

Megnyugtatásul, ez csak a kezdet! Jövőre, már bor sem lesz, többek között! Az alapítók, kik az UNIÓ-t "kitalálták" mindenre gondoltak saját országaik "exportját" illetően!

Naponta fohászkodok, hogy bárcsak hullana darabokra az egész bagázs! És szét is fog hullani! Lesz 1 nagy önmegsemmisülés! Ehhez már 1 UNIÓs ország "csődje" is elég lesz! Melyik lesz az az ország?

Mondjuk ezt a jenkik anno meg is aszondták! Nem tűrik el, hogy legyen még egy olyan hatalom, mint anno CCCP volt! Ha megnézitek, voltaképp az UNIÓ sem más, mint egy nagy hatalom! Sok ország közössége!

Na ezért is találták ki az óceánon túl, az IMF-t, "nekünk"!

Aki abban reménykedik, hogy valaha ebben az országban €-val fognak végződni a számok a boltok polcain, azt ki kell hogy ábrándítsam, nem fogja megélni! Vagy azért, mert addigra éhenhal az illető, vagy azért, mert már nem lesz UNIÓ!