Ma reggel tudtam meg, amit már régen sejtettünk. Tudom, talán lényegtelen esemény sokak számára, hiszen Ő is csak egy volt a tizenhatezerből.Kis túlzással mondhatnánk, hogy naponta megy el közülünk valaki. Anélkül, hogy (esetleg) a gyászkeretes hirdetésen túl, bármi megjelenne róla.
Lukács Gyula, életének 60. esztendejében tegnap meghalt.
Lehet, hogy a családtagokon, rokonokon, barátokon kívül, másnak így sem hordoz magában több információt az elhunytat illetően a tragikus hír.
Nos, segítek...Ismét szürkébb lett az abonyi utcák hétköznapi világa. Igen, Ő az akit mindenki csak az "Utca Gyulája"-ként ismert. A közelmúltban szintén elhalálozott Vida Bélával együtt, Ők jelentették az utca és a piac forgatagában az állandóságot. Rótták az utcákat, jószerivel nem a megélhetésük, talán csak az emberi társaság, az emberek közelsége miatt.
Gyula egy másik dimenzió volt "abban" a világban. Ő nem mosolygott és a megjelenésén kívül mással nem is igazán szórakoztatta az embereket, sőt néha még oda is morgott valamit azoknak, akiket valami miatt nem kedvelt.
Bár a sok csúfolódás, heccelés, talán belőlem sem váltott volna ki másfajta viselkedést...
Kisgyermekkorom óta ismertem és visszagondolva a régi időkre talán Ő az egyetlen, aki az utca forgatagából minden emlékképben visszaköszön. Hozzátartozott az utca képéhez, amint kissé görnyedten, de határozottan lépkedett valamelyik járdán.
Szinte el sem hittem, hogy már hatvan éves volt. Nekem a gyermekkoromtól kezdve szinte ugyanannyi idősnek tűnt. Látszólag nem fogott rajta az idő vasfoga, azonban beteg volt. Egy ideje már nem járkált, nem rótta a kilométereket Abonyban. Fel is rebbent a hír több hónapja, hogy súlyos beteg és meghalt. Akkor, nem volt igaz a halálhíre, tegnapra azonban elvitte Őt a betegsége.
Ő pedig vitte magával a jellegzetes morgolódását, s talán egy hangulatot is, mely körüllengte Őt.
Valószínűleg sohasem olvasta a honlapunkat és mi sem írtunk róla korábban semmit, azonban azt gondolom, hogy róla, mint "jelenségről" talán olvasóink rosszallása nélkül, e rövid írással megemlékezhetünk.
Isten nyugosztalja Abony Gyuláját, Lukács Gyula, volt abonyi lakost...
R.I.P.
TYB