Ott voltam a királydombi ősbemutatón, és természetesen láttam a film-változatot, a csíksomlyói giga-előadást, és most a legújabb változatot is megnéztem. A gyanúm harminc év után kristálytisztán beigazolódott: Az István, a király messze a valódi értékét meghaladóan túlértékelt, mondanivalóját tekintve kifejezetten zavaros, történelem-szemlélete már a megszületésekor is hamiskás volt, mára pedig ordítóan hamis.

(A tehetségükhöz és jelentőségükhöz képest messze túlértékelt a szerzőpáros is! Kodály Zoltán mondaná: Majd a nép és idő eldönti!) Ezzel a darabbal akármit elkövethet egy rendező, vagy egy szupersztár, akkor sincs használható üzenete az eligazítást, útmutatást, biztonságot-bizonyosságot kereső mai magyar közönség számára. (Egy magyar klasszikusnak ez volna a feladata!) Biztos vagyok abban, ha a szerzők és a rendező tisztában volnának azzal, hogy mit is akarnak tulajdonképpen a darabbal elmondani, akkor el is mondanák. Mivel azonban fogalmuk sincs arról, így hát megy az önmagáért való önmegvalósítás, a magamutogató ripacskodás, és ráfogják, hogy ők nem válaszokat adnak, hanem kérdéseket vetnek föl!

Elég már a kérdésfelvetésekből! Válaszokat várunk. Világosan megfogalmazott magyar sorskérdésekre adott világos válaszokat! Sajnos az István, a király, semmilyen változatában nem ilyen darab. És az első perctől kezdve nem is volt az! Nyugodtan le lehet venni a műsorról, elég volt belőle. (A legújabb feldolgozás, az önkényes átértelmezésen túl, látványnak is igen fárasztó volt. A túlpörgetett futkározás le, s föl, jobbra, balra, előre, hátra, nemcsak a szereplők fizikai állóképességét tette próbára, hanem a mindenre elszánt, mazochista nézőkét is.) Száz szónak is egy a vége! Hiába minden liberális propaganda! Egyelőre a Hunyadi László és a Bánk bán marad a „klasszikus”! A magyar! Az elnyűhetetlen, a megunhatatlan! Igaz, ezeket Erkel Ferenc és Egressy Béni – kivételes tehetségű magyar hazafiak - írták, nem Boldizsár Miklós, Bródy János és Szörényi Levente. (Petúr bán az ország szomorú helyzetét látva mély megrendüléssel és együttérzéssel így beszél: „Tányérnyaló lettél, én árva népem…” Mennyi féltő szeretet! Felelős férfi-gondolatok! Nem hol nyílt, hol burkolt nácizás, nyilasozás, birkázás, „kutyásítás”, bunkósítás, a magyar nép megvetése – mint ebben a lelketlen feldolgozásban!) Szegény, árva magyar nemzet! A nemzet Csótánya, és a magyarok Leventéje példamutatóan négykézlábra ereszkedve boldogan nyalják kegyelmes jó uruk, kegyelmes lábait… Ha jól meggondolom, jól behúzták a csőbe Szörényi Leventét! De megérdemli! Az István, a király megkapta a kegyelemdöfést! (Most, 2013. 08. 22-én olvasom a Hírkeresőben, hogy Katona József Bánk bánját Alföldi Róbert rendezésében mutatják be a Szentendrei Teátrumban.) (K. B. Izabella)

Fotó: MTI

Míg bő húsz évvel ezelőtt elég volt a termék néhány előnyét, esetleg az árát kiemelni egy-egy szórólapon, ma már merőben más a helyzet. Egyrészt több helyre kell szöveges tartalmat gyártanod, másrészt a nagy zaj miatt különösen frappánsan kell megfogalmazni a mondandódat, ha azt szeretnéd, hogy az olvasóból konverzió legyen.

A modern mennyezeti LED lámpa napjainkban már a legtöbb otthonban fellelhető. Sokan gondolták úgy, hogy a régi, energiapazarló fényforrásokat lecserélik korszerűbbre, és megreformálják a világításrendszerüket. És te? Közéjük tartozol?

A csontpótlásos kezelés egy komplex, költséges folyamat, érthető, hogy sokan miért nem szeretnének belevágni. Szerencsére a modern fogászati fejlesztések lehetővé tették, hogy számukra is adott legyen egy optimális megoldás, egy speciális implantátumos technika.

A nőket érintő egyik nagyon érzékeny témakörről van szó, amelyet más területekhez hasonlóan a hölgyek szeretnek magukba fojtani. Nem beszélnek róla, pedig ha beszélnének, rájönnének, hogy rengeteg sorstársuk van, aki hasonló panaszokkal küzd, és egyáltalán nem kor függvénye az, hogy valakinek van vagy nincs vizelettartási problémája.