Ez semmi más mint a fidesz kampányfogása...Meg kell nézni hogy hány tartalékos van most a gátakon!

A sok tiszt,főtiszt közül mennyi lenne aki meg is fogná a zsákot?

TYB véleménye:

Van véleményem, de nem publikus... Pontosabban van publikus része is... Szóval... Van egy réteg, aki a jogtalanul elvett nyugdíjrész érdekében hajlandó közreműködni - kénytelen áldozatot hozni - a haza érdekében. Milyen áron? Nos, szerintem nem bármi áron, még ha ez havonta több tízezer forintot is jelent. Közel féléve járom a "kanasszát" ebben az ügyben és sajnos azt látom , hogy ötletelés folyik a tervezés helyett. Közhírré tettek egy behívási, kiképzési tervet, időpontokkal, időtartamokkal. Ehhez képest, telefonon hívogatnak, hogy a közzétett tervtől, frontálisan eltérően tartanának igényt a szolgálataimra, konkrétan e hónap végétől, úgy két hónapra... Nos, aki tervezi a saját életét, annak két-három hét múlva még biztosan nincs két hónapnyi "szabadideje". Nekem sem. Családi programok határozzák meg a nyáreleji szabadidőmet, melyekbe - a kedvezőbb ár miatt - már most be kellett fektetni. Igazodtam a kihirdetett kiképzési tervhez és "jó katona" módjára, még véletlenül sem engedtem a család nyomásának, hogy abban az időszakban akarjon menni velem bárhová. Tettem ezt mindazon körülmények ellenére, melyek már helyből elbizonytalanítottak több alapkérdés tekintetében is... Ilyen például a rendfokozat tekintélye, ebben a finoman szólva is ellentmondásos megítélésű szervezetben... 1989-ben hivatásos katonaként szereztem az első tiszti rendfokozatomat. Hadnagy lettem. Az idők során a rendőrségnél 25 év alatt - érdemesen, vagy érdemtelenül - alezredes lettem. Az első meglepetés az önkéntes haderőbe történt besorolásnál azzal ért,hogy - szakmailag megmagyarázhatatlan okból - egy tartalékos hadnagyi rendfokozat várt. Semmi gond, gondoltam, hisz a honvédségtől hadnagyként léptem át - a két minisztérium kölcsönös megállapodása alapján - így elfogadható, hogy visszatérve ott folytatom, ahol abbahagytam. Kicsit bántott, hogy néhány nyugdíjas rendőr kollégám - akik alacsonyabb beosztásból és rendfokozattal mentek nyugdíjba - főtiszti rendfokozatot kaptak - szereztek?! - az ideiglenes állománytáblában, de próbáltam felülemelkedni e kicsinyes problémák felett... Az igazi meglepetés akkor ért, amikor az alapképzés tervezett végrehajtása előtt egy telefont kaptam, hogy menjek aláírni a véglegesítési szerződést, melyben a két diplomámmal és a "C" típusú nyelvvizsgámmal sikerült egy zászlósi rendfokozatot "megcsípnem" ... Nyeltem egyet és elmentem aláírni, ahol szerényen megkérdeztem, hogy minek következtében sikerült egy a honvédségnél középfokú végzettséggel betölthető beosztást megnyernem. Talán, kapcsolatok kérdése, hogy ki milyen beosztást kap - milyen munkát kell végeznie - tartalékosként? A toborzó százados úr szemlesütve bólogatott és közölte, hogy Ő csak parancsot teljesít, tehát ha aláírom visszakapom a jogtalanul elvett nyugdíjrészt, ha nem akkor szerződést bontanak velem. Itt tartunk... Ha finoman fogalmazok is hányingerem van ettől az egész tartalékosditól, de a pénz nagy úr... Most várok. Várom a reagálást a nemleges válaszomra, konkrétan a szerződésbontás hírét, mely a tervezett életem gyökeres felrúgására - feldúlására - vonatkozó hivatalos válasz lehet. Megér ez bárkinek is ennyit? Aki volt katona, az tudja, hogy az egyenruha, a rendfokozat, a beosztás és a hivatás kötelez. Nos, ezt sikerült ezzel a "sajátságos" besorolással és foglalkoztatással anulálni olyan szintre, ahol már nincs jelentősége a pedáns rendnek, a rendfokozati tekintélynek és a megszerzett felkészültségnek. Van viszont a szakmai és politikai kapcsolatoknak... Erőt, egészséget és kitartást kívánok minden megalázott, és jogos tulajdonától, jogtalanul megfosztott hivatásosnak, ennek a méltánytalan procedúrának az át - és túléléséhez!