Kedves Olvasóink!

Az alábbiakban lelkes olvasónk, a segítőkész önkéntes, a hallássérült Kovács Ági Abony történelmét feldolgozó írását olvashatják. Ez csak az első része a tervezett sorozatnak. Kérem, amennyiben a szerkesztésben segítenének, kiegészítenék információkkal, írjanak a szerkesztőség elérhetőségének valamelyikére. Célom lenne, hogy Abony iskolásai a helytörténettel kapcsolatban sok hasznos információt találhassanak oldalunkon. Szerkesszük együtt Abony történelmi krónikáját! ( LŐVE, főszerk. )

Abony története

Idézett Balla Jánostól (a Magyar Szocialista Munkáspárt Járási Bizottság első titkára)

„Tisztelettel vesszük kezünkbe járásunk legnagyobb községének múltat idéző dokumentumát. Abony nagyközség jobbágyságának története közelebb visz minket annak a múltnak a megismeréséhez melyben jelenünk gyökerezik. A föld, mely oly sokszor volt a pusztulás színhelye, és az ember, aki újra és újra talpra tudott állni, tiszteletet ébreszt bennünk.

E terület lakói ember feletti munkával és akarattal állandó elnyomatásban éltek évszázadokon keresztül.

A pusztítások után újra és újra elkezdődött az emberi munka, mely megmentette a települést a pusztulástól. Abony népének a legjellemzőbb tulajdonsága a legkorábbi időktől kezdve, hogy sosem a belenyugvás hanem az emberibb életért való küzdelem fémjelzi az útját. Küzdelem az embertelenség ellen, a kizsákmányolás ellen, a megélhetésért, a földért, a haladásért. Úgy gondolom, és úgy érzem egyenes és töretlen ez a harc a jobbágy ősöktől a késői unokákig. Ennek az egyenes és töretlen harcnak a folytatása, az / örökösök/, a mai abonyi nemzedék munkája.”

Bevezető
A jobbágyság múltjából Mária Terézia Urbáriumáig.
A jobbágyság-zsellér szó 125 éve történeti fogalom. A legidősebb emberek is csak hallomásból tudják, hogy volt olyan idő, mikor nagyapjuk jobbágy, vagy zsellér volt. Annyira fakul bennünk a múltnak ez a terhes öröksége, pontosabban ennek emléke, hogy az idejével, erejével szabadon rendelkező ember alig tudja elképzelni, mit jelent, ha egy személy nem rendelkezik sem idejével, sem az erejével, mert személyi szabadsága a földesuráé.

A régmúlt

A jobbágy-zsellér, állapot a középkori hűbéri társadalom képződménye. „Okleveleinkben magyarul a jobbágy szó először 1229-ben fordult elő”. Itt azonban még nem későbbi, valóságos értelmezésében. Árpádházi királyaink közül II. Endre /1205-1235/ és IV. Béla / 1235-1270/,- tehát lényegileg az Aranybulla kora,- a királyi főtisztviselőket nevezi ezen a néven. Csupán XIV. században, Róbert Károly /1305-42/ uralkodása idején kezdik a földesurakat szolgáló szélesebb néprétegeket jobbágyoknak nevezni. A gondosabban irányított birtokokon szinte párhuzamosan jelennek meg azok a részletes, számvetést célzó összeirányítások is / földesúri urbáriumok/, melyekből a földesúr a várható jövedelmét,- a jobbágy pedig kötelezettségét ismerhette meg.

ABONY
Abony / Abony, Nagy- Abony/ Pest megye délkeleti részén fekszik, a Cegléd-szolnoki útvonal mentén. A Kiskunság homokos vidékével csak kis területen érintkezik. Földje jó minőségű, első osztályú. A talaj túlnyomórészt lösz eredetű. A határnak csak kis része szikes. Főként a legelőkön találhatók ilyen részek. A környék erdőben szegény.

Abony legrégibb fennmaradt történelme a XV. századra nyúlik vissza. Hosszú időn keresztül központja volt a Weseni, majd 1472-től a Kinizsi család birtokainak, később 150 éven keresztül török uralom alatt élt.

Csak a törökök kiűzése, illetve a szatmári béke után települt újjá. Első földesura Galántai Balogh István volt. A XVIII. század első felében a földesúr távollétében a visszatelepülő lakosok szabad foglalás útján szereztek földet. Abony 1748-ban mezővárosi rangra emelkedett.

A galánthai Balogh birtok 1750. tájékán széthullott. A XVIII. század második felében számos birtokos nemes család telepedett le itt. Abony jelentősen benépesült. 1715-1760 között a lakosság száma 17-szeresére növekedett.

1748-ban már 4825 lakos található Abonyban. Főként zsidók települtek be nagy számban. 1804 és 1841/42 között megkétszereződött a zsidó lakosság száma. Ugyanakkor a közbirtokosok folytatták betelepítést, mindenekelőtt a Szily, a Török és a Márton család. A közbirtokosságnak már 1770-ben 20 tagja volt. A későbbiekben számuk tovább növekedett. 1845-ben már 28 közbirtokos élt a településen. A nevek időközben változtak, de túlnyomórészt ugyanazok a családok maradtak Abonyban. A birtokosok többségét rokoni szálak fűzték közbirtokosokhoz.

A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges